Két barát, Billie Joe Armstrong (gitár, ének), Mike Drint (basszus) tizennégy évesek voltak, amikor megalapították első zenekarukat, a Sweet Childrent. Egy évvel később, 1989-ben Al Sobrante dobos csatlakozásával született meg a Green Day nevű zenekar.

A különös név a Szezám utca nevű bábfilmsorozatból ered, amit a csapat tagjai marijuanás cigaretta hatása alatt néztek, így a „zöld nap” számukra új értelmet nyert.

1989-ben adták ki első kislemezüket, 1,000 Hours címmel, amit a kaliforniai punkvilág lelkesen fogadott. Első nagylemezük a Lookout nevű független kiadónál jelent meg, 1,039/ Smoothed Out Slappy Hour címmel. Pár hónappal a megjelenés után Sobrante helyére Tre Cool dobos ült, így alakult ki a mai felállás.

A kilencvenes évek első felében a csapat lassanként hódította meg az amerikai rockzenei életet. 1992-es, Kerplunk című korongjuk már a nagyobb kiadók érdeklődését is felkeltette, végül a Reprise ajánlatát fogadták el.

1994-ben jelent meg a Dookie című korong, ami a kilencvenes évek egyik meghatározó albuma lett, az olyan slágereknek köszönhetően, mint a Longview és a Basket Case. Szintén 1994-ben a csapat a Woodstock fesztivál egyik nagy durranása volt. A korong ráadásul elvitte a legjobb alternatív zenei előadásnak járó Grammy-díjat.

A következő lemezre csupán egy évet kellett várnia a rajongóknak, és az Imsomniac megközelítette a Dookie sikereit. 1996-ban a csapat „kimerültség” miatt kénytelen volt lemondani európai turnéját, így a Nimrod című korongon két évig dolgozhattak. A Warningra már három évet kellett várni, ami 2000-ben látott napvilágot.

Újabb hosszú várakozás után, 2004-ben jelent meg az American Idiot, ami túlszárnyalta a banda összes korábbi sikerét.

A „rockopera” dalai számos Grammy-díjat és szinte az összes fontosabb szakmai elismerést besöpörték.

 

 

Forrás: Danubius Online